Soha ne add fel! Egy szomorú történet margójára ...

Újaban hála Istennek egyre több tehetséges fiatal íjászkodik, így a konkurencia is kezd komolyabb lenni.

Ez az illető, aki sokáig veretlen volt, és szinte minden versenyről aranyéremmel tért haza most jóval komolyabb ellenfelekkel néz szembe.

Ilyen körülmények közt mutatkozik meg, melyik íjász képes kezelni a nyomást, és melyik roppan meg.

A bajnokság 2 nig tart és 3 fordulós - 3 x 20 cél. 2 pálya az első napon, és 1 pálya a harmadikon, majd az első 6 lövő megy egy 6 lövéses döntőbe.

Az első nap után bajnokunk az előkelő második helyen állt, majd jött másnap a harmadik forduló.

Ezen a napon a csoportok erősorrend szerint vannak összeállítva, vagyis egy adott kategória első 6 legjobbja egy csapatban megy lőni.

Mögöttünk jöttek, és ahogy észrevettem a régi bajnoknak nem volt jó napja.
Mikor a verseny vége felé egy torlódásnál találkoztunk, egy másik ember meg is jegyezte, hogy feladta a versenyt.

Akarattal mellé lő, hogy véletlenül se kerülhessen be a 6-os döntőbe. Ennek fültanúja is voltam, mikor a vaddisznó célnál (ami mellesleg nem kicsi cél) nagy hangon mondta, hogy most ő az orrát fogja célozni.

Mellé is lőtt - újból.

A végén nem került be a hatos döntőbe, de legalább elmondhatta, hogy nem is akart.

Hát ezért is fontos, hogy ne a győzelem lebegjen a szemed előtt egy versenyen, hanem mindig csak az előtted álló célra öszpontosíts. Hogy azt csináld jól. Hogy az legyen száz százalékos.

Egy sportember nem attól sportember, hogy mindig győz, hanem attól, hogy szívvel-lélekkel küzd az utolsó célig. Akkor is, mikor reménytelennek tűnik a helyzet.

És akkor, a végén mindig büszkén jöhetsz le a pályáról.